Megmentettél
1.rész 2. fejezet
Az emberi gondolkodás és logika néha fura. Anélkül támadnak, hogy gondolkodtak volna előtte. Egy támadás csak akkor alapos, ha előre gondosan megtervezzük. Még fontosabb, hogy ne legyenek szemtanúk. Amennyiben rengeteg ember van egy adott helyiségben, nem célszerű fegyverrel hadonászni.
Így történt ez most is. A dörrenés után azonnal az ajtóhoz rohantam, várva egy véres harcra.
Az emberek kint hatalmas zsivajt csaptak, pánik töltötte meg az épületet. Mindenki rohant, amerre csak látott. Ezzel egy gond volt: a rohanás nem vezet semmire, hiszen csak agyontapossák egymást.
Óvatosan kinéztem, de az embereken kívül semmit nem láttam. Lewis a hátam mögé lopakodott.
Hirtelen lekapcsolódtak a villanyok.
-Lewis! Hol a francba vagy?
-Itt melletted.-érintette meg a derekam.
-Jó. Megvan a fegyvered? Hol vannak a lámpák? Vagy egyáltalán van lámpánk?
-Elvileg valahol vannak.-azzal eltűnt. Nagyon reméltem, hogy vannak lámpáink. Sajnos nincsen macskaszemem, így be kell érnem ezzel a hétköznapi szokással, miszerint zseblámpát használok.
Lewis pár perc elteltével újból mellettem volt, de már fénnyel. Amint megvilágítottuk a folyosót, egy lelket sem láttunk. Biztosan elmenekültek már.
Nyugodt szívvel intettem a mellettem álló fiúnak, hogy nincsen baj. Ő kifújta a levegőt, majd rávetette magát a kanapéra. Én is követtem a példáját, de még mindig hegyeztem a fülemet.
Nem hittem el, hogy csak valamelyik kölyök szórakozott.
-Lewis!-szólítottam.
-Hm?-álmos fejével rám tekintett, amiből azonnal levágtam, hogy aludni készült.
-Szerinted már észrevették, hogy eltűntünk?
-Biztosra mehetsz, hogy már az elnök is tud róla.-vigyorgott. Felnevettem.
Lewis az egyetlen barátom. Talán azért, mert az ő elméje sem teljesen komplett. Vagy azért, mert bármikor segít nekem. Soha nem néztem rá úgy, mint egy igazi férfira.
Most viszont, így fekvő pózban meglehetősen helyesnek találtam. Enyhén borostás arc, gyönyörű kék szemek, szemtelen mosoly. Valójában telitalálat.
Ha nem lenne olyan, mint a testvérem, talán szerelmes lennék. Talán.
Arra ébredtem, hogy a folyosón valaki sutyorog valamit a másiknak. Azonnal kipattantak a szemeim, és felugrottam az ágyból, az egyik kezembe a pisztolyomat vettem.
Az ajtóhoz osontam, és hallgatóztam.
-...Soha nem tudhatja meg. Meg is ölne.-mondta az egyik.
-Talán te is félsz tőle?-kuncogott a másik. Ennyit hallottam a beszélgetésből. Nagy valószínűséggel elmentek.
Lenyomtam a kilincset, és kirontottam.
A két férfi azonnal megfordult, majd a kopasz férfi üvöltött, és lőtt.
A lövés váratlanul ért, de még így is sikerült elugranom.
A lövés hatására az emberek rémülten lestek ki a szobájukból, mire a két férfi eszeveszett lövöldözésbe kezdett. Kihasználva az időt, gyorsan felébresztettem Lewis-t.
Újból a folyosón voltunk, ott azonban óriási felfordulás volt újból.
-Most mit csináljunk? Haljon meg mindenki vagy csak az a két férfi?-mondta Lewis nyugodt hangszínnel. Némi habozás után válaszoltam.
-Szerintem elég lesz a két férfit. Még a végén címlapra kerülünk.-viccelődtem.
A szomszéd szobából öt fiú lépett. Az egyiken csak egy alsógatya volt.
-Buzik.-morogta Lewis.
-Ismered őket?
-Ja. Valamilyen buzi bandában játszanak. One Direction, vagy mi.-értetlen arcot vághattam, mert Lewis kiröhögött.-Most lepődjek meg, amiért nem tudod, hogy miről beszélek?
Válaszul csak egy szemforgatást kapott.
Felmértem a szituációt, és meglepődve tapasztaltam, hogy a folyosón gyakorlatilag vérfürdő van, ugyanis a férfiak kegyetlenek. Túl kegyetlenek.
Visszafordult hozzánk, és kiszemelte magának az öt fiút.
-Kussoljatok be!-kiabálta, mire mindenki elhalkult. Feszült csend következett be, itt-ott elfojtott sírás hallattszódott.
A férfiak lassan idevánszorogtak, majd végigmérték a göndör hajú magas fiút.
-Harry. Tudod milyen régóta kereslek?-vicsorgott.
Mint megtudtam, Harry ijedten nézett rá, és lassan hátrálni kezdett. Amatőr.
A férfi persze azonnal elkapta, és a fejéhez szorította a fegyvert. A bandatársai hőbörögtek, de egy lépést sem tettek. Túlságosan féltek.
Ezután rám szegezte tekintetét, majd felismerés suhant át az arcán. Rémült tekintettel nézett rám és a pisztolyomra, mielőtt megszólalt volna.
-Megan. Még mindig ugyanolyan fagyos a tekinteted.-suttogta. Először bután néztem rá. De utána felvillogott előttem a neve: Will. Régebben együtt dolgoztunk, de hűtlen volt. Azt hittem, hogy már rég hallott.
-Will? Te még életben vagy?-szólaltam meg rekedtes hanggal, majd röhögőgörcs kínzott.-Komolyan azt hiszed magadról hogy... hogy egy gengszter vagy?
-Le fogom lőni!-fenyegetőzött.
-És az szerinted hol érdekel? Most láttam először, Lewistól tudtam meg, hogy a One Selection-be játszik.
-One Direction.-szólt közbe halkan Harry. Szúrós pillantást vetek felé, azt sugallva, hogy fogja be.
Másodperceken múlt Harry élete. Will kibiztosította a fegyverét, és már lőni készült, ám túl lassú volt.
Lelőttem, utána a haverját is. Nem bíztam semmit a véletlenre.
A két férfi hátraesett. Megmértem a pulzusukat, de nem mutatott semmilyen életjelet.
Ez van, ha valaki felidegesít.
Harry rettegve nézett rám. Bizonyára tudta, ki vagyok, és most attól fél, hogy ő se végzi másképp, mint Willék.
De nem. Eldöntöttem, őt életben hagyom, nem zargat senkit.
-Azonnal el kell tűnnünk innen.-szólalt meg először Lewis. Bólintottam, és kihoztam a cuccainkat a szobából. Már majdnem a kijáratnál voltam, amikor a barátom megszólalt.
-Nem kéne őket is elvinni? Itt nekem valami nagyon bűzlik. Miért keresték pont Harry-t? És miért jöttek ide? Ne nézz rám így. Nem hagyhatjuk őket itt a szarba. Kérlek.
-Az előbb még lebuziztad őket.-vontam kérdőre.
-Én azért nem vagyok olyan elcseszett mint te.
Válaszra se méltattam őt, csak intettem egyet.
Rossz érzetem támadt. Valami nincsen rendben. Harry tényleg az, akinek mutatja magát?
Will milyen szervezetbe volt? Miért van baljós előérzetem?
Másodperceken múlt Harry élete. Will kibiztosította a fegyverét, és már lőni készült, ám túl lassú volt.
Lelőttem, utána a haverját is. Nem bíztam semmit a véletlenre.
A két férfi hátraesett. Megmértem a pulzusukat, de nem mutatott semmilyen életjelet.
Ez van, ha valaki felidegesít.
Harry rettegve nézett rám. Bizonyára tudta, ki vagyok, és most attól fél, hogy ő se végzi másképp, mint Willék.
De nem. Eldöntöttem, őt életben hagyom, nem zargat senkit.
-Azonnal el kell tűnnünk innen.-szólalt meg először Lewis. Bólintottam, és kihoztam a cuccainkat a szobából. Már majdnem a kijáratnál voltam, amikor a barátom megszólalt.
-Nem kéne őket is elvinni? Itt nekem valami nagyon bűzlik. Miért keresték pont Harry-t? És miért jöttek ide? Ne nézz rám így. Nem hagyhatjuk őket itt a szarba. Kérlek.
-Az előbb még lebuziztad őket.-vontam kérdőre.
-Én azért nem vagyok olyan elcseszett mint te.
Válaszra se méltattam őt, csak intettem egyet.
Rossz érzetem támadt. Valami nincsen rendben. Harry tényleg az, akinek mutatja magát?
Will milyen szervezetbe volt? Miért van baljós előérzetem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése