Negyedik fejezet

(Ajánlott zene)

Memories 
воспоминания
 1. rész.4. fejezet 

Imádtam Lewis lakásában lakni. Californiában helyezkedett el, a tengerpart mentén, és elképesztően ízlésesen volt berendezve. Gyönyörű, nagy ablakok, fényes nappali. Letisztultság uralkodott a házban, de még is modern.

Miután Harry egy nyomkövetővel gazdagabb lett, Lewis felhívta egyik haverját, aki elvitt minket kocsival LA-be. Az út kínosan telt. Nos, mondjuk úgy, hogy nem szeretem a felvágós embereket. Josh-ugyanis így hívták-határozottan az volt. Arról fecsegett, hogy bizony a Calvin Klein jobb, mint a Hugo Boss. Engem ez a téma hidegen hagyott, de mivel hozzá kellett szólnom a felvetéshez, brutál veszekedés alakult ki. 

Feljegyzés 1.: Josh utálja a Hugo Boss márkát.

Feljegyzés 2.: minden második mondata a "szétloccsantom az agyát."

Feljegyzés 3.: ha egyszer újból találkoznom kell ezzel a barommal, én is "szétloccsantom az agyát."

Egy szerdai nap vette éppen kezdetét. Lewis még nagyban aludt, hiszen csak hat óra volt. Korán keltem, isten tudja miért. Rám törtek az emlékek, és ezen a borongós, ködös, egyhangú időjárás sem segített. 

/-Anyu, mit csinálnak a kacsák, ha befagy a tó?-mondta a pici, öt éves Megan. Szeretett olvasni. Apja már az iskola előtt megtanította olvasni, hiszen úgy vélte, az olvasást nem lehet elég korán elkezdeni.

Annak ellenére, hogy egy bűnöző volt, rendkívüli eszével mindenkit levett a talpáról. Senki nem gondolta volna pont róla, hogy ő A Tégla. Tökéletes család voltak, és nem csak a látszat kedvéért. Valóban ők voltak a szeretet jelképe. A hercegnőjük mindent megkapott, amit csak kívánt. Az óvodában sokszor gúnyolták, természetesen féltékenységből.

De Megant ezt egyáltalán nem zavarta. Ő elvolt a saját, megteremtett világában. Nem foglalkozott másokkal, csupán egy barátnője volt, de ők elköltöztök még iskolakezdés előtt Skóciába.

-Nem tudom, Megan. Majd ha nagyobb leszel, elolvasod a könyvet.-kacsintott pajkosan Mary, Meg anyukája. 

A vacsora tálalva volt. Raven egész nap itthon volt, mert nem volt munkája. Az ellenséges banda egy időre felhagytak a zaklatásukkal, de ez nem tarthat sokáig. 

Akkoriban kettő banda volt a világon. Az egyiket maffiának a hívták, a másikat sátánistáknak. Állandó harcban voltak egymással. A megalakulásuk időpontja a 17.-18. század körül lehetett. Senki nem tudta, hogyan, ahogy azt se, miért. Ebbe vagy beleszülettél, és a banda feje lettél, vagy rettegve kellett leélned mindennapjaidat.

Ravent és a családját különc emberekként ismerték. A nagypapa katona volt, mielőtt lelőtték volna a második világháborúban a nácik. Ő is a maffiához tartozott, így Ravennek nem volt választása. Ő, a kedves, ártatlan, szófogadó kisfiú. Gyorsan kellett felnőnie, hiszen a családja számított rá. A nagypapa halála egyértelművé tették számára, hogy küzdenie kell az életéért. 

Maryvel akkor találkoztak, amikor a nő egy dél-californiai bárban dolgozott. Fiatalok voltak, tele voltak energiával. Mary azonban nem volt tisztában, hogy Raven valójában kicsoda. Szándékosan nem árulta el Marynek, hogy ő bizony egy "Sztyepanov". Ez a randijuk után került először napvilágra, de Mary nem menekült el. A szerelem csodákra képes, és ezt ő jól tudta. Tisztában volt vele, hogy nehéz lesz. De Ravenért feladott mindent, amit addig felépített magának, és Oroszországba költözött vele együtt. 

Ettől kezdve az események felgyorsultak: Mary terhes lett, és házasságot kötöttek.

Megan azületése egy ajándék volt számukra: szerelmük gyümölcse.

Azonban hamar be kellett látni, hogy Megan Amerikában többre fogja vinni, így elköltöztek New Yorkba, reménykedve egy szebb jövőben.

De a rosszfiúk mindenütt ott voltak. Ravent egy kettőre megtalálták, és be kellett látniuk: ha egyszer egy bandában vagy, nincsen escape. Nincsen kikapcs gomb, nem lehet bezárni az adott weblap(=értsd itt: élettörténet) ablakát. 

-Mi a vacsora, darling?-szólalt meg hosszú percek után Raven.

-A kedvencetek. A homár spaghetti tálalva!-Mary arca ragyogott, ám Raven valamiért szomorú volt.

-Valami baj van,  милый? (=kedvesem)

-Az égvilágon semmi.-mosolygott erőltetetten./

Egy árva könnycsepp gördült le az arcomon. Apa talán már akkor tudta, hogy meg fogják ölni. Miért nem tett ellene semmit? Engem akart óvni?

Bármit megtennék azért, ha csak egy pillanatra visszamehetnék azokba az időkbe, amikor ő még élt. 

Nem akartam ilyen kegyetlenné válni. Soha nem akartam embereket bántani. A régi Megant már kiölték az emberek. Kiölte a szívemből a szeretetet az a bizonyos nap, amikor apám eltávozott az élők sorából.

Csak azért vállaltam el a vezető pozíciót a maffiánál, mert így én ellenőrzök és parancsolok mindent/mindenkit. 

Igazság szerint csak azért lettem tag, mert meg akarom találni apám kicseszett gyilkosát. De kit áltatok? Nem is lett volna más választásom. A sorsom már akkor meg volt írva, mielőtt megszülettem volna. 

A dolgok viszont kezdtek kicsúszni az irányításom alól: valami nem stimmelt, és mi sem bizonyította ezt jobban, mint Harry felbukkanása és Will halála. Már nem a maffia dolgoz nekem, hanem én dolgozok nekik. Változtatnom kell.

Lassan ökölbe szorítottam a kezem. Az arcomról folytak a könnyek, ahogy halványan felidézem apám gyönyörű nevetését. 

-Hé, baj van?-Lewis hangja kis híján a frászt hozta rám. Ráemeltem tekintetem, és irtó szívdöglesztő volt csak egy boxerban, szanaszét álló hajjal. A reggeli mély hangja mindezt csak tetézte.

-Az égvilágon semmi.-hallottam apám hangját a fejemben, ahogy az ő mondatát ismételtem meg.
-Ő jutott eszedbe?-kérdezte lágy hangon. Hevesen megráztam a fejem. Nem akartam, hogy tudjon róla. Erősnek akartam látszani.
De Őt nem tudtam átverni.
Lassan odavánszorgott hozzám, majd letérdelt elém. Kényszerítette, hogy nézzek bele a szemébe. Megölelt.
Úgy sírtam, mint hat évesen. Úgy sírtam, mint egy kisgyerek. A könnyek lefolytak az arcomon, az összes fájdalmamat kisírtam. Lewis pedig csak tartott. Tudta, hogy erre van szükségem. Megérezte, hogy rosszul vagyok. Szarul vagyok. Nem sokára itt lesz apám halálának napja, amit egyre rosszabbul viselek.
Halk dallamra lettem figyelmes.

 Words are flowing out like
Endless rain into a paper cup
They slither wildly as they slip away across the universe.
Pools of sorrow waves of joy
Are drifting through my opened mind
Possessing and caressing me.

Jai Guru Deva. Om
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world

Images of broken light, which
Dance before me like a million eyes,
They call me on and on across the universe.
Thoughts meander like a
Restless wind inside a letter box
They tumble blindly as they make their way across the universe.

Jai Guru Deva. Om
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Sounds of laughter, shades of life
Are ringing through my opened ears Inciting and inviting me.
Limitless undying love, which
Shines around me like a million suns,
It calls me on and on across the universe
Jai Guru Deva, om.
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Nothing's gonna change my world
Jai Guru Deva

(A szavak elszállnak, mint

A véget nem érő eső egy papírpohárban.

Megcsúsznak, miközben megelőznek,

És a világegyetemen keresztül elillannak.

A bánat tavacskái, a boldogság hullámai

Sodródnak át nyitott elmémen,

Hogy birtokoljanak, és simogassanak.

Jai guru deva om

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

A megtört fény képei, melyek

Előttem táncolnak, mint millió szempár

Hívnak engem és eltűnnek a világegyetemben.

Gondolatok bolyonganak, mint

A nyughatatlan szél egy levelesládában.

Vakon bukfenceznek, amint

Elkészítik útjukat át a világegyetemen.

Jai guru deva om

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

Semmi sem változtathatja meg a világom

A Föld nevető árnyainak hangjai

Kört alkotnak nyitott tekintetemen át,

Unszolnak és hívnak,

Végtelen, halhatatlan szerelem, mely

Körülöttem ragyog, mint millió nap,

Hív engem és eltűnik a világegyetemben.

Jai guru deva om

Semmi sem változtathatja meg a világom)

A szavak elszálltak. Nem tudtam beszélni, nem tudtam megszólalni. Anya kedvenc számai közé tartozott ez a szám. És Lewis most énekelte el nekem gyönyörű, tiszta hangon.

-Semmi sem változtathatja meg a világom.-suttogta, és a szemembe nézett. 

-Semmi sem.-mondtam válaszul, egy halvány mosoly kíséretében. 

Leült mellém, a fejemet a vállára hajtottam.

-Elbaszott világ, elbaszott világ...-dúdolta.

-Lewis, mi lesz velünk? Mi van, ha soha nem derül fény apám gyilkosára?

-Shh, Taiszja.

Percek, órák teltek el, és mi még mindig ugyanabban a pózban maradtunk. A nap éppen kelt fel, megvilágítva a gyönyörű égbolt. Ezernyi szín tárult a szemem elé. Lélegzetelállító volt. Ott, abban a szent pillanatban úgy éreztem, minden rendben van. Minden egyenesbe jön. Minden megoldódik.

De mindkettőnk tudta, hogy ez csak egy átmeneti állapot.

Átmeneti állapot, amíg nem jön a következő telefonhívás.

Átmeneti állapot, amíg nem halljuk a rendőrök szirénáját.

Átmeneti állapot, amíg nem jut eszembe az a tény, hogy a nyomkövető Harry birtokában van, és lassan beszélnem kéne vele. 

Ez a pillanat azonban a miénk volt. Senki nem vehette el.  

Fehér fény csapott fel, nyalábjai lassan körbevett minket, elzárva a külvilágtól. És én tökéletesen éreztem magam. Újból az a kislány voltam, mielőtt apa meghalt volna. 

-Köszönöm.-mondtam alig hallgató hangon. Lewis meghallotta, és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Bármikor, darling.-mosolyogta.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

a dal címe: The Beatles: Across The Universe

a fejezet címének jelentése: emlékek